31 évesen, 13 ledolgozott év után, legutóbbi munkaviszonyom megszűnését követően, és a munkaügyi központ által folyósított adomány lejártával segélyért folyamodtam lakóhelyemen, mely egy pár ezres település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, nagyvároshoz közel.

A község neve mindegy, nem is szeretném megosztani, de hogy könnyebb legyen vele azonosulni, legyen mondjuk Sajómáriaterézia...

Sajómáriaterézia (ízlelgessük) takaros falu amúgy, kevés ingyenélővel. Mint megtudtam, nincs is sok segélyezett, a lakosság számához viszonyítva, ami ebben a régióban, ha nem is egyedülálló, de mindenképpen ritka. Nos. Én lettem ezen segélyezettek egyike. Megfeleltem minden kritériumnak. Megköszöntem, mert jól nevelt ember megköszöni, amit kap. Alig egy hónap múlva behívtak közmunkára, július elsejével, napi 4 órában. Kérték, hogy jelenjek meg a mai napon, elfogadom-e a feltételeket (vagy elfogadom, vagy nincs segély alapon), és nyilatkozzam, tudok e kezdeni az említett időpontban. 

Én kézséggel elfogadtam, munkám úgysincs, ráérek alapon. Amúgy a közmunkaprogramról mindent elmond, hogy miután megkérdeztem, egyébként tessék már megmondani nekem, mi lenne a munka ezért a kemény 32 ezer forintért (segély 28, és azért otthon ülsz), kitérő választ kaptam, mely szerint külső helyszínekre járunk, és ez mindig reggel derül ki, hogy éppen hová, és miért. Kicsit úgy érzem most magam, mint egy tévéstáb egyik tagja, aki sosem tudja éppen hová kell menni. Külső helyszín, édesanyám, megyünk forgatni...

Ha belegondolunk izgalmas is lehet. Nem tudom. Ilyet még nem csináltam. Voltam már benzinkutas, karbatartó óvodában (szép emlékű polgári szolgálat), családi vállakoztam, és vezettem műsort kereskedelmi rádióban, aztán jött a válság, és egyéb ismert dolgok...

A blog azért indult, hogy bemutassam, elsőkézből, mivel telik egy közmunkás napja (napi 4 órája, helyesen) 2011-ben, az Orbán kormány regnálásakor B.A.Z. megyében. Izgalmas kalandnak ígérkezik. Annyi mindenki beszél és ír arról, hogy miért jó a közmunka jelenlegi rendszere, és miért nem, balosok így, jobbosok amúgy, de az egyszerű polgárnak fogalma nincsen, egészen addig, amíg az én helyzetembe nem kerül. Nekem sincs. Most majd kiderül, hogy is van ez. Ha van a kedves olvasónak kedve, javaslom, tartson velem. Nem lesz egyszerű, de végigcsináljuk. Közösen, a közért. Július 1-én indulunk.